Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Agárdi László színművész búcsúzik...

2010.01.12

Kép

 


 

 

 
 
Kedves barátom, Györffy László
 
 
Valahányszor az emberiség nagyot alkotott, a nagy alkotások és történelmi cselekedetek mögött mindig ott van a könny, az embersors és a halál. Egészen magától értetődő tehát, hogy az emberiség életének legdöntőbb fordulóján, az ég és a föld találkozásának metszőpontján is Krisztus keresztje áll. A kereszt, amely új jelentést ad az életnek és új értelmet a halálnak. A kereszten innen magának él az ember. A magának élő embernek nincsenek eszméi, nem lelkesíti az igazság, nem hatja meg a jóság, nem érdekli – ha másokra vonatkozik – a szabadság. A család, a nemzet, az emberiség, a vallás, a kultúra csak addig és annyiban érdekli, amíg egyéni ambícióját szolgálják, jogait védik, hatalmát biztosítják.
A magának élő ember önző, mindenkitől áldozatot vár, de maga mindig kibújik az áldozatvállalás alól. Éppen ezért nem válogat az eszközökben: a hízelgéstől a rágalmazásig, az ígérgetéstől a fenyegetésig, a féligazságoktól az egész hazugságokig mindent felhasznál, ami önző céljait elősegíti. A magának élő ember az élet értelmét a sikerrel méri. Megítélése szerint az az okos ember, aki könnyen él, aki kevés munkával nagy hatalomra tesz szert, és lehetőleg kockázat nélkül gyors sikereket ér el. A kockázat a magának élő ember szerint csak a könnyelmű emberek bolondsága, aki okos, vigyáz az életre, és óvatosan elkerüli a halált, hogy ez a számára fekete rém minél messzebbre elkerülje őt.
Tisztánlátását éppen a haláltól való rettegés és a sikerekért való versenyfutás zavarja meg, mert az embert semmi sem szédíti meg olyan hamar, mint a könnyű siker és semmi sem olyan reménytelen, mint a halál elöl való menekülés. Cselekvését megbénítja a félelem, tisztánlátását elhomályosítják a látszateredmények és a könnyű sikerek. Györffy László író, színész barátom és kollégám egész életében a magyarság megmaradásáért dolgozott. Tudta, hogy a könnyű sikerben, az önáltató dicsekvésben, az áldozat nélküli sikerekben mindig a sátán kísért és a könnyű sikerektől elbódult ember könnyen belelép a gonosz ellenfél csapdájába. Laci okos volt, előrelátó és tehetséges. Nagyszerű íróként és kitűnő színészként, és nem utolsósorban pedig kiváló barátként is. Sokszor találkoztunk és beszélgettünk a Lehel téri piac kávézójában, mivel közel laktunk egymáshoz. Szívben és lélekben egyaránt. Egyszer azt mondta, hogy a sátánt nem lehet egy ütközetben legyőzni, s aki győz, sohasem az ember, hanem a történelmet formáló Isten. Ezek talán Jézus igéi. Ebből az következett számomra, hogy a kereszten túl új értelme van az életnek és más jelentősége a halálnak. A kereszten túl nem magának, hanem másnak él az ember. Györffy László megkóstolta az igazság ízét, a szeretet hatalmát, a szabadság méltóságát, az önfeláldozás örömét. Másokért élt és a nagy célok érdekében feláldozta az életét. Igen, azt tette, mert súlyos betegségének következtében történt tragédiája ennek a harcának és küzdelmének az eredménye volt. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az életét adja az ő barátaiért. A halál csak addig félelmetes, amíg az ember fél a kockázattól és az ügy diadalát többnek tartja a maga életénél. Nem a sikerrel, hanem a rendeltetéssel mérted az életedet, és a halál kockázatában is gondolhattad, hogy a neved fel van írva a mennyekben. Laci barátom szerette és féltette a hazáját. Vannak eszmék és személyiségek, amelyek nélkül nem élet az élet, és amelyekért nem drága a halál. Nem siratlak, hanem áldalak Téged.
Kérlek, hogy rendelj két kávét a fényességes égi kávéház teraszán, és mivel utoljára a Lehelen Te fizettél, ezért engedd meg nekem, hogy a legközelebbi találkozásunkkor a számlát majd én rendezzem le. Nyugodjál békében!
 

 

                                                                                                               Agárdi László, színész

 

 

 

 ( elhangzott a temetési szertartáson a sírnál és megjelent a Magyar Fórum-ban )