Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Függetlenség- Medveczky Attila rovata - miep.hu

2012.02.06
2009.01.31. 
Meghalt Győrffy László
 
 
Életének 69. évében tragikus körülmények között január 27-én elhunyt Győrffy László író, publicista, a Magyar Fórum munkatársa.
 
 Győrffy László 1940-ben született Budapesten. A gimnáziumi érettségi után segédmunkás, kocsikísérő, színházi díszletmunkás, könyvesbolti elárusító volt, majd 1961 és 1965 között elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Több vidéki színháznál dolgozott, mint színész és dramaturg, a közönség a többi között az Erkölcsös éjszaka, a Ballagás, a Macskajáték című filmekben láthatta. 1982-től szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett: 24 könyve jelent meg, köztük novelláskötetek, regények, valamint tanulmányait, közéleti írásait összefoglaló műve. Munkája elismeréseként 1991-ben és 1998-ben átvehette a Nagy Lajosról elnevezett emlékplakettet és díjat, 1994-ben és 2003-ban rádiós nívódíjakat kapott. 2000-ben elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia arany oklevelét, a Bertha Bulcsú-díjat 2004-ben és 2005-ben is neki ítélték. Tagja volt a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Írók Egyesületének, a PEN Klubnak, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének és az Irodalmi Filmalkotók Egyesületének is.
 
 A publicista életében mindig is 1956 hiteles krónikása akart lenni. A 2006-ban megjelent Őszi robbanás c. könyve arról a két napról szól, amelyet az akkor 16 éves fiatalember a Práter utca környéki harcokban töltött az 1956-os forradalom és szabadságharc idején. Október 25-én Pestszentlőrincről elindult egy gimnazista fiú a nyolcadik kerületben államosított bérházukhoz, ám a Práter és a Futó utca sarkán fegyveresekbe ütközött, majd a Práter utcai iskolában összegyűlt forradalmárokkal együtt harcolt…
– A mi korosztályunkból, akik akkor 13–17 évesek voltak, nagyon sokan részt vettek a forradalomban. Voltak, akik csak éppen vizet vittek a harcolóknak: ők is sokat láttak és tapasztaltak, valójában mindenki megírhatná a maga regényét – mondta Györffy László. – Mi már akkor végigéltünk egy háborút a pincében, és az orosz megszállást, négy-öt évesen. Érthető, hogy tíz évvel később már kicsit felnőttebbek voltunk, mint a mai tizennégy-tizenöt évesek. – Úgy gondolom, a mai kamaszoknak jó példa lehet az 1956-os forradalmi ifjúság, tehát elsősorban nekik ajánlom ezt a könyvet.
 
Az író az 50. évfordulót Brüsszelben töltötte, az október 23-ai eseményeket a televízión keresztül követte.
-A botrányos rendőri attak bizonyítja, hogy Magyarországon pillanatnyilag szellemi forradalom zajlik, amely a globalizációs gazdasági terror következménye. Természetesen fölvetődik a kérdés: ha népeket akarnak elnyomni, előbb szellemileg kell-e lezülleszteni, s azután a gazdasági kizsákmányolás már könnyebben végrehajtható, vagy gazdaságilag kell tönkretenni, gyarmati sorba taszítani, s azután jöhet a megalázottak kulturális és erkölcsi lezüllesztése. Nálunk ez a két folyamat egyszerre zajlik, ám erős az ellenállás – vélekedett az író.
 
 Jól látta az író, hogy a proletár nemzetköziség után egy falanszter-szerű nemzetköziség fenyeget, amelyben a minden nap azonos széklábak faragásának kötelezettségét a számítógépek billentyűzetének mániákus nyomogatása váltja fel. Valóban szükség van a szellemi honvédelemre az egyetemes és az oda tartozó nemzeti kultúra védelmében egyaránt. S ez utóbbira nemcsak azért szükséges jobban figyelnünk, mert igazán csak nekünk fontos nélkülözhetetlenül, hanem azért is, mert miként az egyik esszé szellemesen kifejti: „Európa kelet felé lejt” – szellemi értelemben is. Györffy László helyeselhető álláspontja szerint nemcsak a politikának, hanem a szellemi életnek is feladata a küzdelem e helyzet megváltoztatásáért.
 
 Az író temetéséről a család később intézkedik.
 
 Requiem aeternam dona ei, Domine!
 
( Megjelent:  Monitor - Medveczky Attila rovata – miep.hu)