Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Győry Béla búcsúzik...

2010.01.12
 

 

Kép

 

 

Elment a régi város költője

   Györffy László 1940 -2009

 
Meghalt kedves barátunk, szerzőnk, Györffy László is. Ő volt a régi város utolsó sóhaja. Éles sarok címen hétről hétre szorgalmasan írta jegyzeteit.
Sokat bolyongott a régi Budapest utcáin, megnézte a kis magyar átnevelő táborban az elpusztult Szent Lőrinc-freskót, és elbúcsúzott a külvárosi égtől. Köteteinek címét szedtem mondatba. Igen beteg volt, sokat szenvedett. Siratjuk, mert jó kolléga volt, és éles szemű író, újságíró.
Lejegyezte, hogy a Radics-pékség már rég leomlott, nem üzemel a fafűtéses kemence. Lejegyezte azt is, hogy annak idején a Hoffher-gyár munkásai kimentek az oroszok ellen, és hadakoztak a beözönlő ruszkikkal.
Fiatal korában színészkedett is.
 
A Könyvvilág 1994.májusi számában a nemrég elhunyt Nádor Tamás költő, a Rádióújság főszerkesztője készített vele interjút. „ – Írásaiban rendszerint dokumentumelemekhez társul a líra. Kis túlzással, közhelyes szóhasználattal élve azt is mondhatnánk: menny és pokol szikrázik egybe – kérem, ne vegye sértésnek -, akár a romantikában….
 
- Az élet, ha az író puszta nyersanyagnak tekinti, legföljebb fényképszerű rögzítésre ad lehetőséget. Elszakadni, természetesen, nem szeretnék tőle, de- éppen személyes tapasztalataim következtében – amúgy is képtelen lennék rá. Ám azért mindig volt bennem annyi túlérzékenység, vagy ha úgy tetszik: lírai hajlam, hogy legalább megpróbáljak tíz centiméterrel a föld fölött járni. Ez persze aligha sikerülhet, de azért arra talán mód nyílhat, hogy szomorúságainkra, keserveinkre egy-két virágot tűzzek. Egyszer régebben azt mondtam erről: egyik szememmel mindig a csatornában futkosó patkányokat nézem, a másikkal a csillagokat próbálom felérni.”
 
 
Bíró Zoltán professzor úr nemrégiben méltatta az egyik Györffy kötetet. Ebben a kötetben találjuk az Éles sarokban közölt írásokat. „ Tárgyuk a mai magyar valóság. Az írások következetesen bírálják azt a politikát, amelyet több éves tapasztalat alapján mondhatunk a magyar élet megrontójának. Haza és társadalom, nép és nemzet pusztítójának. Hol van a vox populi, vox dei mostanában? – kérdi a szerző egyik írása címében. Vagyis hol a demokrácia mostanában? A válasz elszomorítóan egyszerű: sehol. Sehol, mert akik most a politika irányítói, azok nem demokraták, és nem elkötelezettek a nemzetnek, a nép pedig alkotmányos keretek között, szorongatva és félrevezetve, ha olykor hallatja is hangját, túlságosan gyengéden teszi, ahhoz képest, amilyen hangerőt a sorsa követelne mostanában. Györffy László ezt a hangot igyekezett felerősíteni és élesíteni, hogy hallható legyen, míg létezünk.”
 
Bíró Zoltán méltán értékelte Györffy László munkásságát.
Az ő szavaival búcsúzunk barátunktól, munkatársunktól.
 
Isten vele! Nyugodjék békében!
 
Győri Béla ( Magyar Fórum 2009. )