Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pestlőrinc fia- Szakonyi Károly

2010.01.12

Kép

 

Györffy László

( 1940 - 2009 )

 

Színésznek indult, Kaposvár, Miskolc, Debrecen, Győr, Békéscsaba, Veszprém közönsége láthatta a hős szerepekre alkalmas fiatalembert, de a szinpad mégsem kötötte magához, az irodalom vonzotta. Fábián Zoltán író barátunk, akkoriban az Írószövetség vidéki csoportjának titkára fedezte fel benne a novellistát. Voltaképpen magam is ott voltam a találkozáskor egy kaposvári színházi fesztiválon, ahol Györffy László a társulat tagja volt. Újságok kulturális rovataiban jelentek meg első írásai, aztán megírta első könyvét, melynek címe mintha egész további életére szóló, kissé keserű hangú biztatás lett volna: Dobd föl magad fiú! Az 1975-ös kötetet regények, elbeszélések, az ífjúságnak írott munkák, hangjátékok, tv-filmek követték, majd egyre sűrűbben közéleti írások. Tárcákban, cikkekben, esszékben, interjúkban kereste az elveszett társadalmi igazságot, szenvedélyessége nem ismert határt, ezért aztán gyakorta elkomorult, amikor tapasztalta, hogy szava falrahányt borsó a protekcionizmus, a politikai és irodalmi szekértáborokra szakadás korában. Utolsó éveiben egyre inkább hiányolta írói munkásságának elismerését, noha megkapta a Nagy Lajos-díjat meg a Rendületlenül-díjat, és kötetei is sorra megjelentek. Úgy érezte, sehová sem tartozik, magányosan küzd, és ez lassanként felőrölte idegeit. Szép könyvet - novellafüzért - írt Pestszentlőrincről, a gyerekkori táj nosztalgikusan támadt fel benne, mintha búcsúzásnak is szánta volna a kedves vidéktől és az ottani emberektől. Súlyos betegségét igyekezett legyőzni férfiasan, még mindig a munkába kapaszkodva, hogy amíg ereje bírja, ott legyen - mint egyik könyvének címében írja - a Harcvonalban. Azokért, akiket elért a gyenge szó.

A betegség, a szenvedés végül mégis legyőzte és hatvankilenc éves korában ez év január 27-én megtörte ellenállásra már képtelen erejét.

Szakonyi Károly

 

( Megjelent a Lyukas Óra 2009/1.számában )