Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.január 27.

2011.01.24

 

 

Kép

 

VÉGSŐ BÚCSÚ



Meghalni milyen szomorú lehet,
Mikor mienk még mind a kikelet.
Mikor a rózsák legszebb kora van:
Meghalni, elmenni magányosan!

Meghalni milyen szomorú lehet,
Mikor a köd már küldi a telet,
Mikor az őszirózsa oda van:
Meghalni, elmenni magányosan!

Mindegy! Ha nap ég, ha köd borong,
Szomorúak voltunk vagy boldogok,
Későn, korán, - keserű bárhogyan:
Meghalni, elmenni magányosan!

( Juhász Gyula )

                                  

Kép

  


2009. január 27 .

 

Emlékezve Györffy Lászlóra, az író gondolatait teszem

közzé halálának 2. évfordulóján.

„ Érdemes-e a hétköznapi valóságot írás-fényszóróval megvilágítani, ha akaratlanul is válogatott gyűjteménnyé zsugorodhat össze évtizedes munkálkodás?
Bár az egyes írások megjelentek – születésük idején – az olvasói nyilvánosság előtt, és közben regény, színművek is nyomdafestéket láttak, hangjátékokat is sugárzott a rádió, de a kiadók, szerkesztők hangulati szélfúvásai csak most engedték ezeket az írásokat kötetté összesodródni.
Úgy vélem, az írás-fényszórót olykor a csillagokra, olykor a kanálisban szaladgáló patkányokra kell irányítani. Persze, gyakorta kiderül, hogy míg a csillagokat figyelgetjük, megmarnak a patkányok. Csak bízni lehet abban, hogy a fénycsóvával világított írói kutakodás nem marad észrevétlen. Az esendő, egyszeri emberi sorsok diagnosztizálása, az egymás iránt tanúsított hétköznapi gyarlóságainkból eredő küzdelmek és fonákjáról szemlélt élethelyzetek esetleg gyógyító intézkedésekre késztetik az erre szerződtetetteket, kinevezetteket.
Ízlések és pofonok különbözőek, tartja a közmondás, úgy gondolom, inkább csak az ízlés, mert egy pofon, lehet kisebb vagy nagyobb, az akkor is pofon. Néha jogosan adjuk-kapjuk, néha jogtalanul. Manapság szerencsére, inkább csak a szellemi pofonok korát éljük, ez talán elviselhető. Béke van nálunk. És mégis: itt is, ott is időnként felcsattan egy „puskalövés”. Valaki öngyilkos lesz, valakinek hínáros, zsombékos hétköznapi gondokba ragad a lába, és nem tud továbbmenni. Ezek a béke „puskalövései”. Csakhogy nehéz megítélni, eldönteni, mikor, ki, miben győztes, és főként milyen áron. Ha vesztett, sem biztos, hogy ő a hibás. Írásaimban csak kérdezek: ha az ember kérdez, kételkedik. A kérdések feltevése is lehet életcél. A gyakorlati élet hiányosságainak kiküszöbölése a politikusok dolga, de ostobán, rosszul, ellenséges indulattal kérdezni megbocsáthatatlan emberi vétség.
Mindannyiunkban ott él a „ gyilkos” lehetősége, könnyen azzá válhatunk. Aztán már csak magunkban hordozhatjuk a bűntudatot, ha egyáltalán észrevesszük, hogy „gyilkoltunk”.

                           1988 -   Györffy László
  
( Az 1990-ben megjelent - „Az aluljáró „c. kötetéhez írta. A könyvet a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki)

 

És szóljon emlékére a Carmina Burana egy részlete, amit nagyon szeretett hallgatni.