Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Riczel Etelka összeállított emlékezése

2010.01.13

beolvasas0007.jpg

 
 
 
2007. november 3-án a Corvin közi emléktábla avatásán
„Elpusztult házakról és lelkekről”, „Magyar Fórum”, 2007. 11. 22-én,
kedvenc költője, Ady Endre születésének 130. évfordulóján;
 
 
 
„Kis magyar átnevelő tábor avagy kölcsönfegyver visszajár. Közéleti írások (Püski Kiadó, 2008., 207–209. o.)/
 
 
Györffy László író, publicista, ’56-os bajtársunk
(Budapest, 1940. 10. 02. – Budapest, 2009. 01. 27.*)
 
* Kedvenc költője, Ady Endre halálának 90. évfordulóján!
 
Drága Barátaink!
 
Szomorú szívvel küldöm e sorokat…
Ismét kevesebben maradtunk…
 
2009. január 27-én
Györffy László bajtársunk életének 69. évében
végleges döntést hozott:
már nem bírta tovább elviselni a mindennapok kínlódásait…
 
 
 
 
 

Gyászolja:


elvált felesége (Erika), lánya (Andrea), veje (Zoltán), 3 unokája (Máté, Luca és Áron),
barátai és tisztelői:

Írótársai, Olvasói, rádióműsorok Hallgatói, tévéműsorok Nézői,
és nem utolsó sorban ’56-os Bajtársai,
a Nemzeti Fórum 1956-os Munkacsoportja, melynek Ő is tagja volt…
’56-os barátunkat íróként és publicistaként is jól ismertük.
Emlékünkben örökre megmaradnak nemzetféltő és nemzetmentő gondolatai:
keményen bíráló kritikái, melyek által próbálta felnyitni mindnyájunk szemét,
hogy vegyük már végre észre, mi is történt velünk valójában a rendszerfordulás óta
– ahogy’ Ő nevezte az 1989 utáni időszakot.
Folyton-folyvást, hétről-hétre azért vetette papírra ostorozó írásait
a Magyar Fórum „Éles Sarok” rovatában, hogy látva lássunk! Talán még nem késő…
 
 
Utolsó útjára 2009. február 13-án (pénteken) 12 órakor kísérhetjük
a Pestszentlőrinci Temetőben (Bp., XVIII. Ker., Nefelejcs u. 101.).
 
A Nemzeti Fórum 1956-os Munkacsoportja, valamint Barátai és Tisztelői
gyászmisén emlékeznek rá
 
2009. február 22-én (vasárnap) 11 órakor

az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára
Kévés György építész által épített
„Emlékhely Kápolnában”
(„Kokárda Kazamata Kápolna” – Bp., VIII. ker., Orczy Fórum Városközpont belső udvara)
 
Az emlékező gyászmisét Vértesaljai László (S. J.) jezsuita atya tartja.
 
Minden kedves emlékezni és imádkozni vágyót szeretettel várunk várunk:
 
Riczel Etelka (a Nemzeti Fórum 1956-os Munkacsoportja titkára)
    
 
Drága Barátaink!
 
Bizonyára többen is emlékeznek rá, hogy 2007. november 3-án emléktáblát avattunk a Corvin közben…
Azt az emléktáblát, amelyet Ő kezdeményezett,
és amely az „1956-os forradalom és szabadságharc egykori helyszínei”,
azaz a Corvin köz környékének állít emléket,
hiszen a legtöbb házat már teljesen a földdel tették egyenlővé
a modernizáció jegyében: a készülő lakóparkért,
s ki tudja, még milyen épületnek esett áldozatául maga a környék is fél évszázad után…
 
 
 

beolvasas0006.jpg

 
 
 
Györffy László ezzel az emléktáblával örök emléket állított nemcsak a Hős Forradalmároknak és Szabadságharcosoknak, de egyben saját nemzedékének is, hiszen nem mindenkinek adatott meg
abban a dicsőséges 12 napban, hogy tevőlegesen részt vehessen az eseményekben, főként a harcokban.
Nagyon sokan voltak viszont, akik a levert forradalom és szabadság utáni időkben
vállalták a megpróbáltatásokat: ezzel további életük menetét is befolyásolva.
Szinte hátborzongató, ha rápillantunk a 12. helyszínre,
amely az író egykori szülőházának, mára pedig már magának saját magának is emlékül szolgál…
Támadták is ezért többen még életében.
 
De ne ítélkezzünk – s főleg ne irigyeljük!
Megszenvedett érte!
Mivel életében nem kapott méltó elismerést, ezért ne botránkozzunk meg,
hogy ily’ módon vett elégtételt (?) még életében maga magának, s állíttathatott emléket nemcsak
a Bajtársaknak, hanem egyben szülőházának is.
Bizton állítom, még ha állna is a Futó utca 51. szám alatti épület,
nem lenne, akinek eszébe jutna és venné a fáradtságot, hogy emléktábla állítását kezdeményezze.
Mert már csak ilyenek vagyunk: gyarló emberek…
Oly sok keserű tapasztalata volt, így nem csoda, hogy úgy érezte, nem számíthat embertársaira,
csakis saját magára – és természetesen a Fennvalóra, ahogy’ Ő szokta volt mondani.
Ezért hangoztatta oly’ gyakran:
„Segíts magadon, de ha már nem tudsz – akkor majd az Isten segít”.
 
Segített is: erőt adott hozzá, hogy saját döntésére hagyhassa itt e földi világot,
ahol annyi szenvedés és oly’ kevés öröm érte,
mely érzéseket – hála Isten adta tehetségének! – kiírhatta magából a mi okulásunkra,
remélve, hogy az itt maradók és főleg az új nemzedék könnyebben vészelik majd át
e földi létüket: ha egyáltalán olvasnak még…
 
Remélhetően több egymásra figyeléssel és nagyobb SZERETETBEN!!!
 
Hiszen addig kell megfognunk egymás kezét és odafigyelnünk EGYMÁSRA, amíg még lehet…
 
 
Könyvei:
 
A farkasüvöltés nem hallatszik az égbe. Válogatott közéleti írások (Püski Kiadó Kft, 1995);
 
A szegénység diszkrét bája. Közéleti írások (Püski Kiadó, 2006)
 
Az aluljáró (kisregény és novellák, Szépirodalmi Kiadó, 1990);
 
Aki megszökött a halál elől. Történelmi regény a megmaradásról
(Kairosz Kiadó, 2001; Schatten –németül: Wiesenburg Verlag, 2003; 20042);
 
Besúgóval társbérletben. A III/III-ok árnyékában
(regény, Szenci Molnár Társaság, 1994., KÖZDOK = Közlekedési Dokumentációs Rt., 20033);
 
 
Dobd föl magad, fiú! (novellák, Szépirodalmi Kiadó, 1975);
 
Ezredvég villanófényben. Publicisztikai írások (Orpheusz Kiadó Kft., 2000);
 
(H)arcvonalban. Esszék, közéleti írások (Kairosz, 2004);
 
Hármaskönyv. Három kisregény (Orpheusz Kiadó Kft., 1999);
 
Honi látószög. Helyzetjelentések Magyarországról (Hungarovox Kiadó, 1999);
 
Kalandok az incifinci erdőben (meseregény, Littera Nova Kiadó, 2000)
 
 
Kőorgonák (regény, Magvető Kiadó, 1980);
 
Őrjárat az éjszakában (meseregény, KÖZDOK = Közlekedési Dokumentációs Rt., 1995);
 
Őrláng vagy lidércfény? (Válogatott esszék, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 1998)
 
 
Pásztázó magányerőből. Európai magyarságunk csapdahelyzeteiről. Esszék, közéleti írások
(Hét krajcár Kiadó–Püski Kiadó Kft., 2002);
 
Szabad a vásár (novellák, Kairosz Kiadó, 2005 – „Megjelent az író munkásságának 35. évfordulójára”)
 
Szembenézve. Beszélgetések költőkkel (Nap Kiadó Kft, 1996);
 
Szembeszélben
Életút-beszélgetés az író és a Petőfi Irodalmi Múzeum Hang- és videótár vezetője között.
Ehhez kapcsolódó rádió-, televízió-, írott interjúk
(Szerk.: Maróti István, Hungarovox Kiadó, 2003);
 
 
Tiroli muskátli magyar erkélyen. Huszonegy beszélgetés nyugati magyarokkal
(Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, 1998);
 
Újabb kalandok az incifinci erdőben (meseregény, Littera Nova Kiadó, 2003);
 
Zavaróállomás. Lehallgattak vagy meghallgattak?
(hangjátékok, Magyar Rádió és Széphalom Könyvműhely, 1992)
 
Színművei:
Gyújtózsinór; Mindennek ára van
 
Hangjátékai: Az aluljáró (1990); Zavaróállomás (1992); Lehallgatnak vagy meghallgatnak? (1992)
 
(Összeállította: Riczel Etelka ­ könyvbemutatóinak egyik szervezője)