Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csak szellemi terror?

beolvasas0021.jpg

   Az emberi életutakat, bármennyire is látszatra úgy tűnik, hogy az anyagi világ rendszerei és törvényei irányítják, mégis igen erősen befolyásolja a mindenhol jelenlevő szellemi élet, a gondolkodás és lelkiség.
   Ha az anyagi világ törvényszerűségei, a társadalmi és gazdasági rendszerek oly mértékben rátelepednek az emberi életutakra, hogy a szellemiségnek, lelkiségnek – s ezek egyik kivetülésének, az egyes nemzetek sajátos kultúrájának – alig marad tere a gondolkodásban, akkor bizton várhatjuk az emberi élet minőségének romlását.
   Mi most ennek a túlzottan materiális, anyagias szemléletből fakadó társadalmi változásnak a korát éljük immár majd húsz esztendeje és több mint fél évszázaddal lemaradva Európától. Miközben ott gyökereikben úgy-ahogy megerősödött demokratikus rendszerek képesek valamelyest védekezni a globalizáció erőszakos szellemiséget sugárzó, nemzeti kultúrákat romboló tendenciáival szemben, a mi legyöngült szellemi és kulturális immunrendszerünk viszont teljességgel ki van szolgáltatva a magyar lelkiséget, szokásrendet, hagyományokat pusztító erőszaknak.
   Annál is inkább, mert a hétköznapi élet polarizációjában, már nálunk is egyértelműen a haszonelvűség lett a mutató mérce. Amint a szocializmusnak nevezett, erkölcsöt, etikát, kultúrát és emberi életeket tönkretevő, elfuserált kísérlet időszaka után visszavergődtünk az éppen gazdasági és szellemi válsággal küszködő Európához, és „kitermelődött” egy több milliárd forintos bevallott vagyonnal rendelkező réteg. Miközben közel két millió munkahely megszűnt, bezártak falusi és vidéki iskolákat, legutóbb a kübekházit, ahol csupán 40 milliós állami támogatás hiányzott, nem beszélve arról, hogy a nemzeti vagyon 90%-át elkótyavetyélték, részint átmentve magánvagyonokba.
   A gazdasági életet bármely országban talán elég egyszer alapjaiban megváltoztatni, „megreformálni”, utána az iparágak haszna, akárcsak a mezőgazdaságé aránylag könnyedén a hatalom birtokosainak a kezébe kerül. Magyarországon közel húsz esztendeje ez a gazdasági manipuláció – nem kis mértékben az „ellenzéknek” nevezett, majd hatalomba került bizonyos politikai csoport jóváhagyásával – már megtörtént.
   A kultúra és szellemi élet átalakításáért nem elég egyszer megküzdeni, és felette hatalmat gyakorolni. A nemzeti sajátosságokat egyre újabb és újabb globalista technikákkal kell rombolni, a szellemi élet átalakítását szinte negyed nemzedéknyi időkben (négy-öt évenként) a személyi és anyagi feltételek ismételt manipulálásával kell megtartani. Ez a nemzetközi neoliberális szellemi terror alfája és omegája. A folyamatos, mindig újabb és újabb kulturális és szellemi hadviselés egy nép ellen, melynek átalakított gondolkodása után, már sokkal könnyebb gazdaságát és területét meghódítani.
  Magyarországot is utolérte a nemzetközi liberális szellemi terror. A hatalomba bekerült politikai és kulturális csoportocskák túlzott szabadságjogaikkal teljességgel lezüllesztették a magyar szellemi élet erkölcsi rendszerét. Keresztény ellenesség, feminizmus, homoszexualitás, szingli-lét, egyéni személyiségi jogok túldimenzionálása lett az irányadó „trendi”. A szellemi terror, melyet egy agresszív kisebbség gyakorol, és akaratát minduntalan ráerőszakolja a többségre, nem marad meg sajnos az elmélet síkján, nagyon is gyakorlativá válik. Legyen szó Wass Albert- vagy Turul-szoborról, ordenáré vagy ’56 szellemiségét megalázó színházi előadásról, „gyűlöletbeszéd” ürügyén a szólásszabadság korlátozásáról, szándékosan, provokáló meleg, pardon, homoszexuális felvonulásról, még ha ez utóbbi némelyek szerint tőlünk nyugatra, Berlinben, Párizsban, Bécsben csupán karneváli látványosság, mint a Meleg Méltóság Menete, bár ott obszcén módon nem provokálják a keresztény és nemzeti érzületet. És főként ne felejtsük a szellemi terror gyakorlatiasságát, ha Magyarország földterületeinek megszerzéséről van szó, falvaink – óvodák, iskolák megszűntetésével – fölszámolásáról, városainkban plázák és bankok elképesztő mennyiségű építéséről, honi, átlag keresetű lakos számára szinte megfizethetetlen lakóparkok létesítéséről, mondjuk a XIII. kerületi Duna parton a Marina Part elnevezésűn már 800 ezer Ft négyzetméter árnál tartanak lakásonként, vagy az új oktatási trükként bevezetendő „életmód” tantárgyról, mellyel a fizikát, biológiát, kémiát „helyettesítenék”, s ez persze tanárok elbocsátásával járna.
Hosszú a sora annak, miként lehet a szellemi terrort a gyakorlatban alkalmazni.
  És a szellemi terror folyamatos, mint jeleztem, legalább negyednemzedéknyi időnként újabb és újabb módszerekkel gazdagodik. Közel húsz esztendeje zsugorított hazánkban. Képletesen szólva: a rendszerfordulás utáni retardált gondolkodásúvá tett, idén „nagykorúvá” vált magyar – sajnos immár csak – lakosság jó része összetéveszti a koncertmestert a boncmesterrel. Akik a kultúráját, hagyományait, lelkiségét boncmesteri ügyességgel széttrancsírozzák, azokról azt hiszik, hogy csupán az egyre inkább terjedő közömbösségük és mellébeszélő, fecsegésük dallamait vezénylőkről van szó.
  A szellemi terror megújuló módszerei azt is jelentik, hogy a hatalmat pénzzel, díjakkal, kitüntetésekkel, sikerrel, állandóan biztosított munkalehetőségekkel, írott és elektronikus médiumokban való szereplésekkel kábított emberekkel (fiatalokkal) kell megerősíteni. Magukhoz kell csalogatni és csatlakoztatni a magyar nemzeti érdekekről és értékekről, kultúráról, történelemről, hagyományokról már szinte semmit nem tudó friss erőket. Így tartható fenn a neoliberálisnak mondott, valójában álliberális nemzetközi, az egyes nemzeti kultúráktól eltávolodó szellemi terror. Ez – az egykori szocialista országok közül – nálunk működik a legsikeresebben, hála a volt KISZ és MSZMP vezető kádereknek, és a velük szövetkező, mondjuk úgy, nem nemzeti értékben, hanem internacionalista módon gondolkodóknak, akik a különböző kulturális, szellemi pályákon vezető egyéniségekként ügyködnek.
   Az egész Európát érintő erkölcsi válságból, keresztény ellenes, neoliberálisnak mondott szellemi terrorból mi sem maradhatunk ki, csak nálunk valamiféle, vezetők által reánk hagyományozott szocialista munkaverseny jelleggel ezt is túlkompenzáltatták velünk. Így alakult ki a sajátságos szocialista kapitalizmus magyar útja. A reánk erőltetett, torzult, zsákutcás magyar út. A jellem- és erkölcsferdült magyar közgondolkodással megmérgezett közélet. Nem ezt bizonyítja, hogy három évvel ezelőtt még a lakosság, a nép 40%-a volt büszke magyarságára, ma már csak 32%-a, és 10%-kal többen mondják ma azt, mint három évvel ezelőtt, hogy egyre kevésbé vagyok büszke az országra?
   Íme a sikeres szellemi terror gyakorlati eredménye!
   A magyar kultúra és szellemiség meg a társadalom egyre inkább elszakad egymástól. A társadalom nagy része kultúrálatlan életet él, lásd kereskedelmi tévék gagyi műsorainak sikere, és a bulvárproli attitűd. A lényeg az egyén, a személyiség és bizonyos csoportok felelősségének teljes szétzilálása, vagy összemosása, miáltal az erkölcsi és etikai felelőtlenség válik általánossá, nem tudni hol ér véget az egyén és az adott csoport felelőtlen, erkölcstelen viselkedése. Ez is a neoliberális szellemi terror célja. Hiszen már érettségizettek azok, akiknek fogalmuk sincs kik ástak árkot gyűlölködve a nemzet és a társadalom között, kik voltak azok a közéleti szereplők, akik el- és felszólalásaikkal meghonosították a rendszerfordulás utáni agresszív stílust a közbeszédben, a közéletben, a hétköznapi életünkben.
Ha továbbra is így viszonyulunk szellemi változásainkhoz, úgy nagy valószínűséggel vissza fogunk térni az 1963-70 között kialakult kádári káderek korszakához, csak egy más, liberálisnak mondott közszellemiség új közmegegyezéses rendszeréhez. Ismét egy szellemi mellékutcában botladozva.
  Talán most kezdődik – vagy húsz-harminc év után folytatódik? – az a történelmi sodródás, amikor is öt-hatnemzedéknyi idő múlva a magyarság Kárpát-medencei számaránya oly mértékben változik, hogy a kipusztulás fenyegetheti, elsősorban, mert elveszítette szellemi-kulturális önértékelését, és hagyta magát megalázva kiszolgáltatni idegen szellemiségnek és ebből következő gazdasági hatalomnak. Mostanában egyre gyakrabban viselkedünk így anélkül, hogy egy, a közéletünket provokáló kisebbséget, vagy kisebbségi csoportokat radikális összefogással megfékeznénk, illetve erre kényszerítenénk minden eszközzel a kormányt. És nem csupán a médiumokban, különböző összejöveteleken magukat értelmiséginek tartó „vezéregyéniségek” bíztatására, hiszen az értelmiségi léthez morálisan tiszta múlt, jelen és humanisztikus gondolkodás tartozik, a „vezéregyéniségek” némelyike pedig ezeket olykor nélkülözi. A természetes, ősi, erős lelki tartással bíró egyéni viselkedések mindennapi összességével kell ellenállni és nem nyáj-szellemiséggel „vezérürük” bégetésére várva. Az erő a megmaradáshoz, a szellemi terror túléléséhez, bennünk van. A rosszul értelmezett kozmopolitizmus, nemzetközi nyitottság, a saját közügyeink iránti közömbösség, érdektelenség erkölcsi káoszt teremt, és egy globalizációs szellemi-kulturális élet felé sodor bennünket, ami akár a magyarság nem is oly távoli évszázadokban bekövetkező maradvány-nép létéhez vezethet.
   Ezért kellene szellemi környezetünket sürgősen tisztábbá tenni. Amíg van rá lehetőségünk.
   Szellemi önfenntartás szükségeltetik, szemben a szellemi önfertőzéssel.

(  2008 )