Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kossuth téri 2006-os felszólalása

2010.07.27

Kép

( 1989.június 16. )

Tisztelt Honfitársaim ! Szellemi Küzdőtársaim!

 Hölgyeim és Uraim!
 

A mai magyarországi állapotok, a társadalmi elégedetlenség oka elsősorban a nemzetközi tőke gyarmatosító szándékának szolgalelkű behódolása. Legyen szó az 1956-os forradalom és szabadságharc után, az országot iszonyú adósságcsapdába kergető, szocialista internacionalizmus idejének országvezető kommunistáiról, vagy mai szellemi utódaikról, akik újabb 5000 milliárd dollárt vettek föl és költöttek el, miközben becsapták, félrevezették a választóikat.

Ebből következően a gazdasági adósságcsapdát kell elsősorban megszüntetnünk, akár részleges elengedést kérve, akár módosító szerződésekkel. Ezt semmilyen politikai elit nem mellőzheti, ha csak nem akarják, hogy a szocialista internacionalizmus helyébe lépő, globalizációs, szabadrablásos piacgazdaság következtében országunk Európa legsilányabb gyarmata legyen.

Az ország nyomorúságos állapotán túl, ahol közel másfél millió mélyszegényről, akiknek szinte reményük sincs életük megváltoztatására, és hárommillió létminimumon alul élőről, jövedelmi szegényről kell beszélnünk, nem szabad megfeledkeznünk szándékos szellemi lezüllesztésünkről sem.

A gazdasági globalizáció és kiszolgáltatott gyarmati helyzetünk megváltoztatása mellett legalább olyan fontos, hogy szellemi elbutulásunknak is ellenálljunk. Ezért a felelősség a régi kommunistákat és jelenlegi álszocialistákat meg mai álliberális szövetségeseiket kiszolgáló értelmiséget is terheli. Hiszen azok, akik állandó túlélésre, napi megalkuvásokra buzdítanak bennünket. Valójában a magyar ember egyéniségét, szellemiségét, önálló gondolkodását és cselekvőképességét akarják a végletekig gyengíteni. A hatalmon lévő politikai és szellemi elit pedig azt reméli, hogy az így egyéniségükben meggyöngült emberek majd egy manipulált tömeggé összeállva, elfogadják a gazdaságilag és szellemileg kiszolgáltatott ország lezüllesztett állapotát.

Ugyanis az, sajnos, a mindennapi életben is tapasztalható, hogy a szellemi értékek megbecsülése helyett mára szinte csakis az anyagi gyarapodásban érdekeltté tett emberré alacsonyították a magyar nép nagy részét, évtizedek alatt elpusztítva a korábbi polgári középréteget, amely ennek a csakis anyagias életszemléletnek ellentmondott. Azt a középpolgárt, legyen képzett munkás, műszaki vezető beosztású, állami közalkalmazott, pedagógus, mérnök, orvos vagy a mezőgazdaság magas fokú művelője, az álszocialista és álliberális elveket vallók semmiképpen nem akarják, hogy megerősödhessen egy jobb életminőséggel. Mert akkor a magyar társadalom különböző rétegei nem állnak össze alantas, hazug kormányzással irányítható tömegmasszává, „kulturális rágógumit” rágcsáló, alantas tévéműsorokon nevetgélő konzumfogyasztóvá, hanem majd önálló egyéniségekként, középpolgárok módjára, a magyar műveltségi hagyományok szerint akar élni. Ha anyagilag aránylag majd szegény sorban él is, de lélekben, kultúrában, szellemiségben nem a reá erőltetett globalizációs úton fog járni. Nem jut eszébe, mint annyi sok manapság nyomorúságban vegetálónak, hogy adjon már neki valaki egyszer használatos, eldobható pisztolyt. Nem a földre hivatott élet megszakításán töpreng, hanem a reá erőltetett konzum-szellemiség forradalmi megváltoztatásán.

Ettől a szellemi forradalomtól fél a mai politikai elit, ezért próbálja minden lehetséges eszközzel félrevezetni, és ezáltal megalázni és manipulálni a magyar társadalom szinte minden rétegének állampolgárát. Ezért ne higgyünk annak a nem minden tanulságot nélkülöző tréfának, mely szerint a csiga mamát megkérdi, a csiga gyerek hogyan lehet átjutni a túloldalra, abba a szép, nyugodt, fényes világba, mire érkezik a rezignált anyai válasz: oda, gyermekem, születni kell. Nem, ne higgyük ezt el. Mi, ha egyetértünk az ország jelen állapotának megváltoztatásában, akkor nem kell belenyugodnunk, hogy sokunknak eleve elrendelt születése határozza meg jövendő életét. Most talán megakadályozhatjuk, hogy nem csak gazdaságilag, de szellemileg se vezethessenek félre bennünket.

 

Isten legyen velünk!

 

Elhangzott a Kossuth téren 2006. október 1-én.

Megjelent: Kis magyar átnevelő tábor, avagy kölcsönfegyver visszajár – közéleti írások- c. kötetben.