Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szívszoritva - kishangjáték

2010.03.23

 

Kép

 

Szívszorítva ( kis hangjáték )

Elhangzott a Magyar Rádióban

 

 

 

 

 

Műsorvezető:

Az elmúlt szerelmet nemritkán fogcsikorgató gyűlölet követi. Ezt írta meg novellájában Györffy László, a színész-író.

A szívszoritva c. írás rádióváltozatának szereplői a férj, maga a szerző,:Györffy László, a feleség: Moór Marianna, Judit a kislány, Jávor Kati.

 
 

Férj: Na, hála Istennek! Már megint beázás. Most mit csináljak? Péntek délután... Annál a szerencsétlennél fölöttem, már megint csőrepedés van! És hétvégén soha nincs otthon... A gyorsszolgálat meg ilyenkor... Két óra. Egy óra múlva itt lesznek Juditék. (telefoncsörgés hallatszik...a férj felveszi )

Férj. Halló, szervusz, én vagyok. Megjöttem.

Feleség: Tegnap este vártunk, hogy hívjál bennünket.

Férj: Lemaradtam a gépről...  Egész egyszerűen eladták másnak a jegyemet...

Feleség: Egy hivatalos kiküldöttnek a jegyét?

Férj: Hát... Igen... Megpróbáltam beszélni a MALÉV egyik emberével, de közölte, hogy nem tehet semmit. Ez LOT-gép, tehát a lengyelek gépe, ők rendelkeznek a jegyekkel.

Feleség: És ezért jöttél egy nappal később?

Férj: Ezért.
Feleség: És hol aludtál?

Férj: A légitársaság gondoskodott szállásról, meg reggeliről...

Feleség: Aha.
Férj: Mi az az, aha?
Feleség: És ezt el is higgyem?

Férj: Ha megnézed a repülőjegyemet, akkor kiderül.

Feleség: Csakhogy én nem nézem meg, mert nem megyek hozzád!

Férj: Már megint mi bajod? Miért nem jössz?

Feleség: Kellemes volt ugye?

Férj: Ami a szállás és a hivatalos fogadtatásokat illeti igen... csak sok fölösleges duma volt a konferencián. A harmadik napon aztán fel is álltam és mondtam néhány... (a feleség közbe vág)

Feleség: Nem érdekel!

Férj: Látom, behoztad a virágokat az erkélyről... Köszönöm.

Feleség: Hát éppen ez az! Elmentem meglocsolni a virágokat, aztán bevittem őket a szobába, mert gondoltam vihar is lehet, közben egy kicsit körülnéztem nálad...

Férj: Hogy, hogy körülnéztél?

Feleség: Te teljesen hülyének nézel engem? Hogy van a kis Jadvigád?

Férj: Kicsodám?

Feleség: A múltkori kis tolmácsnőd? Megtaláltam a leveleit. Azt hiszed, nem tudom, hogy hova dugdosod a leveleidet? És megtaláltam annak a német tyúknak is a leveleit, aki eljött hozzád Pestre...Akit a tavalyi berlini utadon szedtél össze!

Férj:  Na,de...

Feleség: Nem érdekel tovább! Vége! Befejeztem! Én időnként elmegyek hozzád főzőcskézni, egy-két hétvégén...De te, ha elutazol valahova , rögtön összeszedsz magadnak egy ribancot....

Férj: Két évvel ezelőtt, amikor meghalt az apám... Pár hét alatt elcseréltél egy három szobás lakást...Azt hiszed, időközben nem jöttem rá, hogy nem magadtól csináltad? Valakinek, enyhén szólva a tanácsára? Hogy a két év alatt, amióta külön élünk, van valakid?

Feleség: Semmi közöd hozzá! És nem érdekelnek a sirámaid! Miért egyeztél bele a válásba és a lakáscserébe? Azt hitted majd egyedül fickándozol, mi?

Férj: Egy nyomorult kis vacak lakásba...

Feleség: Nem érdekel! Köszönd magadnak!

Férj! De az istenért! Tizennyolc éven keresztül féltékenykedtél, aztán pontosan akkor, amikor apám meghalt, akkor...

Feleség: Ne nézz engem hülyének!

Férj: Azt hiszed, nem tudom, hogy szeretőd van? Valahányszor itt van nálam, a gyerek és felhívlak, soha nem vagy otthon...Szépen elküldöd hozzám Juditot te meg...

Feleség: Á, hagyd ezt a marhaságot!

Férj: Én egész héten össze-vissza kínlódom, mert ahelyett, hogy a tanulmány kötetemet írnám, arra kell figyelnem, hogy mikor fogy el a mosópor, a szappan, az anyám kínja... Hogy vacsorát kell vennem, hogy takarítanom kell...

Feleség: Magadnak köszönheted...

Férj: Mit köszönhetek magamnak? Az apámat egyedül kellett eltemetnem, mert semmit nem segítettél!...

Feleség: Nagyon jól tudod, hogy soha nem voltunk jóba. Ha szépen akarom mondani. Utáltuk egymást, ha így jobban tetszik!

Férj: De hát egy öregember, ha meghal...

Feleség: A te apád volt... És lehetőleg a gyerek fejét ne tömd tele azzal a hülyeséggel, hogy nekem van valakim!A múltkor is sírva jött haza.

Férj:_ Nagyon jól tudod, hogy képtelen vagyok egyedül élni. De nekem még sem volt senkim a két év alatt.

Feleség: Itthon! Itthon talán nem volt senkid, de a nagy magányodban külföldön vigasztalódsz, igaz?

Férj: Nagyon jól tudod, hogy egyedül élek...

Feleség: És most már végleg egyedül is maradsz! Mert én soha többé nem megyek hozzád! Visszaküldöm Judittal a lakáskulcsaidat! Kéthetenként láthatod, majd kéthetenként elmegy hozzád, ahogy eddig. Szervusz... (Leteszi a telefont)

Férj: Na, még egy mélyütés és a szívem már megint...  Mintha a bal kulcscsontom alatt egy kéz markolná... a gyomorszájnál meg ezek a szúró nyilallások! Igaza volt az orvosnak. Túl sok az infarktushoz a rizikó faktorom. Eh, rizikófaktor! Milyen elegánsan lehet mondani, ha valaki nyomorultul kínlódik, és közben megpróbál dolgozni, élve maradni... Pedig legszívesebben feladná az egészet! Na tessék! Már magamban beszélek! Hát ez a rizikó faktor! Negyven és ötven között. A halálozási statisztikában is szép számmal szerepelünk így magunkban kínlódó elvált marhák. Szegény kislány! Előbb-utóbb őt is elvesztem. Hányszor próbáltam, hogy legalább a gyerek miatt kezdjük újra? Összecseréljük a két lakást, vagy megpróbálunk az enyémből egy nagyobbat, és Juditnak majd marad az a másfél szoba, amiben most van... Na és, ha egyetemre megy, akkor legalább... Judittal tudnék gyakrabban beszélgetni, de kéthetenként... Azt se tudom, mi történik vele az iskolában.... (megszólal a bejárati csengő)

Judit a kislány érkezik.

Judit: Szervusz apa!

Férj: Szervusz Juditkám. Örülök, hogy átugrottál hozzám. Beszélni szeretnék veled, de előbb az ajándék...Amit hoztam... Tessék....

Judit: Köszönöm, de most sietnem kell...

Férj: Meg se nézed, hogy mi van a dobozban?

Judit: Majd otthon... Igaz is, majd elfelejtettem...a kulcsaidat anyu visszaküldte... Szervusz, Apa!

Férj: Na, de Judit! ..... Szervusz.   (   zene )